Lökéshullám terápia
Mi a lökéshullám-terápia lényege?
Ismeretes, hogy különféle fizikai energiák a gyógyászatban is jól hasznosíthatók. Ilyenek például a lökéshullámok is. Ezek hanghatással járó, nagy energiájú lökések, amelyek természetes események során, például mennydörgésnél vagy repülőgépeknél a hangsebesség átlépésekor is tapasztalhatók. A medicinában alkalmazott lökéshullám-terápia alkalmazásakor
az emberi testen kívül akusztikus energiát generálnak, amit célzottan, a környező szövetek károsítása nélkül a kezelendő területre vezetnek. A lökéshullámok a szövetekben elnyelődve a mechanotransductionak köszönhetően a célterületen gyógyító folyamatokat indítanak el.
Mechanotransductionak nevezik azt a mechanizmust, amelynek során a sejtek valamilyen mechanikai stimulust biokémiai aktivitássá konvertálnak. Ennek következtében az adott helyen a véredények kitágulnak, a vérkeringés fokozódik, és új erek képződnek. A helyi vérbőség hatására gyulladást csökkentő faktorok koncentrálódnak, a szövetek mikrocirculációja és anyagcseréje javul. A lökéshullámok, masszírozó hatásuk eredményeként, az izmokat is ellazítják. A kifejezetten nagy energiájú lökéshullámokkal pedig – a mechanikai törvényeinek megfelelően – kemény anyagok szétzúzása is lehetséges
A mechanotransductiot a lökéshullámok frekvenciája, amplitudója, intenzitása és alkalmazásuk időtartama befolyásolja. A túl nagy vagy a túl kicsi energiájú lökéshullámok egyaránt negatív hatással vannak a gyógyító folyamatokra.
A lökéshullámok intenzitásától függően a sejtek, membránok és csontgerendák (csonttrabeculák) mechanikai destrukciója, valamint a sejtmembrán reverzibilis deformációja által a sejtek stimulációja következik be. Ezzel a beavatkozással rideg, törékeny képletek (pl. vesekövek) szétrombolása vagy szöveti struktúrák irritálása / stimulációja lehetséges, ami gyógyulási folyamatokhoz vezet. Utóbbi folyamat főleg az ortopédiai, mozgásszervi alkalmazás során megfigyelhető.
Az ínak / íntapadások problémáinak (enthesiopathiák) esetében a lökéshullámok pozitív hatását tudományosan azoknak az emberi testben természetes úton is megjelenő faktoroknak az azonosítása bizonyítja, amelyek megnövelik a vérkeringést és stimulálják az új erek képződését.
Az ortopédiában alkalmazott lökéshullám-kezelés általában csak bizonyos idő (2-3 hét) elteltével szünteti meg a panaszokat, amit a páciensekben feltétlenül tudatosítani kell.
Lényegi különbség van ugyanis az urológiában a kőzúzásra, illetve az ortopédiában a mozgásszervi kórképek kezelésére használt lökéshullám-terápia között. Míg előbbiben a nagy energiájú hullámok zúzóhatása, utóbbiban a jelentősen kisebb energiájú hullámoknak a szervezet öngyógyító mechanizmusait stimuláló molekuláris-biológiai hatásai érvényesülnek. Ez utóbbi azonban bizonyos időt igényel, ezért a gyógyulás nem azonnal következik be, hanem meg kell várni, amíg a teljes folyamat végbemegy.
A modern lökéshullám-terápiás eszközök többfajta lökéshullám generálására képesek. Megkülönböztetünk fókuszált lökés- és radiális nyomáshullámokat, valamint planáris lökéshullámokat.
A lökés- és nyomáshullámok nem csak előállításuk technikájában és fizikai tulajdonságaikban, hanem paramétereik nagyságában és a szövetekbe való terápiás penetrációs mélységükben is különböznek. A fizikai különbségek és az ebből adódó eltérő alkalmazási lehetőségek ellenére (felszíni- vagy mélyhatás?), stimulációs hatásuk és terápiás mechanizmusuk részben hasonló.
A fókuszált, azaz célzott lökéshullámok behatolási mélysége változtatható, hatásuk a célterületre lokalizálható, így a környező területek károsodásának veszélye kiküszöbölhető.
A fókuszált lökéshullámok a következő tudományosan bizonyított hatásokkal rendelkeznek:
- A sejt permeabilitás megnövelése
- A microcirculatio stimulálása (vér, nyirok)
- P-szubsztancia (neurotransmitterként és neuromodulatorként szolgáló neuropeptid) felszabadítása
- A nem-myelinizált idegrostok redukciója
- Nitrogen-oxid (NO) felszabadítása, ami értágulatot (vasodilatatiot), fokozott anyagcserét és új erek képződést (angiogenesist) előidéző, és gyulladásellenes hatása van
- Antibakteriális hatás
- Növekedési faktorok felszabadítása (vérerek, epithelium, csontok, kollagén, stb.)
- Őssejtek stimulálása
A fókuszált lökéshullámok elsősorban fájdalmas pontok és krónikus íntapadási problémák kezelésére alkalmasak. Mivel a mélyben levő fájdalmas pontok célzott kezelését is lehetővé teszik, az izmokban, kötőszövetekben levő fájdalmas csomók (ún. myofascialis trigger pont-szindróma) diagnosztizálására és kezelésére is sikerrel használhatók.
A planáris vagyis síkbeli lökéshullámok a testfelszínen fejtik ki hatásukat. Lehetővé teszik a felületi fájdalmas pontok célzott kezelését, oldják az izmokban levő összenövéseket és gátolják a fájdalomérzékelő végződések aktivizálódását. A meszes váll, a teniszkönyök és a talpi bőnye-gyulladás kezelésekor a fókuszált lökéshullámok kiegészítésére szolgálnak.
A radiális, azaz sugárirányú nyomáshullámok szferikusan (gömb alakú) terjednek, a felszínhez közel fejtik ki maximális energiájukat, s nagyobb területek kezelésére alkalmasak. A fájdalmas testfelületeket beborítva a szövetekben a mikrocirkulációt és az anyagcserét fokozó rezgéseket hoznak létre. Előnyüknek mondható, hogy a radiális kezelőfejek sokkal könnyebbek és szabadabban mozgathatók, mint a fókuszáltaké. Használatuk a felszínhez közeli mozgásszervi elváltozások esetében javasolt. Myofascialis fájdalom-szindrómák esetében a radiális nyomáshullámok nélkülözhetetlenek az izmok simítására a fókuszált lökéshullám-kezelés előtt vagy után.
A fókuszált és radiális lökéshullámok kombinációja izomszakadás, izomhúzódás és szalagsérülés után különösen hatékony. Ezekben az esetekben a hagyományos nyirokmasszázshoz hasonló hatást fejtenek ki, amivel a nyirokrendszer stimulálható és a szöveti törmelék eltávolítható.
Mikor nem végezhető a lökéshullám-terápia?
A lökéshullám-kezelés nem végezhető véralvadási zavarok (pl. vérzékenység), véralvadásgátlók használata, thrombosis, daganatos betegségek, terhesség, idegkárosodás/ok, cukorbetegség, gennyes góc esetén, illetve akut gyulladásban, továbbá növekedésben levő gyerekeknél, valamint kortizon-kezelést követően 6 hétig. Tilos az alkalmazása levegővel kitöltött szervek például a mell- és a hasüreg felett, nagy idegek, erek, valamint a fej, a gerinc és a gerincvelő területén, továbbá daganatos régióban.
Milyen hátrányai és mellékhatásai lehetnek a lökéshullám-terápiának?
A kezelés közben fájdalom jelentkezhet. Ez azonban ritkán okoz jelentős terhelést a betegeknek. Az alkalmazott energia fokozatos növelésével, és a frekvenciának a páciens fájdalomtűrő képességéhez való igazításával a betegek toleranciája növelhető. Szükség esetén helyi érzéstelenítés alkalmazható. A helyi fájdalomcsillapítás azonban a biokémiai folyamatok gátlásával csökkenti a fájdalom meghatározás és a bio-feedback hatékonyságát. A páciens fájdalomérzete a kezelendő területet előzetes lehűtésével is csökkenthető.
A lökéshullám-kezelés mellékhatásaként duzzanat, vörös elszíneződés, vérömleny, lokális fájdalom, továbbá kortizon-kezelést követően bőrsérülés fordulhat elő, valamint helyi, pontszerű bevérzések is kialakulhatnak, melyek általában rövid időn belül megszűnnek. A szövődmények megfelelő energiaszint és nyomás alkalmazásával elkerülhetők.
A lökéshullám-terápia gyakorlati alkalmazása
A lökéshullám-kezelés kórképtől függően, általában 3-6 alkalomból áll, 5 napos intervallumokkal, és 6 hét eltelte után ismételhető.
A fájdalmas trigger pontok kezelése általában 6-10 beavatkozást igényel. Terápia- rezisztens esetben a diagnózis pontosítása szükséges.
Akupunktúrás célból 6-12 lökéshullám-kezelés javasolt 2-3 napos intervallumokkal.
A terápia folytatása előtt mindig ellenőrizni kell, hogy nem jelentkeztek-e mellékhatások.
A sportsérülések lökéshullámokkal való sikeres kezelése pontos, képalkotó vizsgálatokkal alátámasztott diagnózist és a pácienssel történő szoros kooperációt igényel.
A kezelés teljes időtartama alatt a sporttevékenység és fizikai aktivitás korlátozása szükséges.
A javallatok és ellenjavallatok felállítása, valamint a felelősség vállalása autentikus szakorvos kompetenciája. A kezelést már szakképzett, tapasztalt fizioterápeuta is végezheti. A gyógyítás – különösen krónikus kórképekben – más fizioterápiás eljárásokkal, talpbetétekkel, végső esetben akár műtéttel is kiegészíthető.